A fenntartható településfejlesztés alapjai és kihívásai a magyar önkormányzatok működésében

A fenntartható településfejlesztés alapvetően meghatározza a mai magyar önkormányzatok működését és a települések jövőjét. A sikeres fejlesztési stratégiák megvalósítása olyan szakmai tudást és hozzáértést igényel, amely évtizedek gyakorlati tapasztalatára és elméleti megalapozottságára épül. A magyar szakmai szervezetek közül csak kevesen rendelkeznek azzal a pluridiszciplináris szakértelemmel, amely a komplex urbanizációs kihívások kezeléséhez elengedhetetlen.

A településfejlesztés fogalma viszonylag újkeletű a magyar jogalkotásban és szakmai nyelvhasználatban. Az 1937. évi VI. törvénycikk, amely a budapesti városfejlesztés világszínvonalú gyakorlatára támaszkodva született, még nem használta ezt a kifejezést. Helyette következetesen a városok és községek fejlesztéséről, rendezéséről beszélt, amely terminológia közel hat évtizeden át meghatározta a szakmai diskurzust.

A mai értelemben vett településfejlesztés két fő pillérre épül: egyrészt településfejlesztési és településrendezési tervek készítésére, másrészt ezek konkrét megvalósítására. Az operatív településfejlesztés azt a folyamatot jelenti, amikor a közszféra építési tevékenységgel, fizikai beavatkozással valósítja meg a tervekben megfogalmazott elképzeléseket a település épített szövetében.

A jó településfejlesztés ismérveit részletező kutatások az elmúlt évtizedben jelentős előrelépést hoztak a területen. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Kiemelt Kutatóműhelyének keretében végzett tudományos munka három pillér köré szerveződött: teljesítmény, menedzsment és technológia. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy tudományos és módszertani szempontból is megalapozott legyen az önkormányzatok stratégiai és operatív szintű településtervezési, döntési és menedzselési képességeinek fejlesztése.

Különösen aktuálissá válik a témakör a 2021-2027-es európai uniós fejlesztési időszak kontextusában. A kilenc évre szóló Többéves Pénzügyi Keret végrehajtása olyan fenntartható városfejlesztési stratégiák megvalósítását teszi lehetővé, amelyek a zöld energetikai átállás és a digitális transzformáció kihívásaira egyaránt választ adnak.

A szakmai hozzáértés nélkül lehetetlennek tűnik ezeknek a komplex feladatoknak a kezelése. A tapasztalatok azt mutatják, hogy még megfelelő tudás birtokában is óriási kihívást jelent a fenntartható urbanizáció problémáinak megválaszolása, mivel ezek a kérdések rendkívül összetettek, megoldásuk hosszadalmas és költséges folyamat.

A jó településfejlesztés alapvető kritériuma, hogy megfeleljen a céljának. Ez a cél azonban nem lehet önkényes, hiszen kulturális, történelmi és tudományos szempontok határozzák meg. A tervszerű településfejlesztés nemcsak szükséges, hanem lehetséges is, amennyiben a megfelelő eszközök, módszerek és kompetenciák rendelkezésre állnak.

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény szabályozza azt a szakterületet, amely a településfejlesztés jogi kereteit adja. A törvény értelmében a településfejlesztés a városok és községek fizikai valóságának, épített szövetének átalakítását, vagy új települések esetében kialakítását jelenti.

A fenntartható városfejlesztési stratégiák és településfejlesztési tervek készítése során alapvető fontosságú, hogy az értékelési módszerek alkalmazásával a teljesítmények mérhetők és számon kérhetők legyenek. A digitális átállás korában ez különösen igaz, amikor az új technológiák alkalmazása eredményesség- és hatékonyságnövelő potenciált hordoz magában. A jó önkormányzás fogalmától ugyanis elválaszthatatlan a jó településfejlesztés, amely a közjó szolgálatában áll és hozzájárul a környezeti, társadalmi és gazdasági szempontból fenntartható településfejlődéshez.